WBR
WBRNAKW
BRNAKWBRNAKWBRNAKWBR
NAKWBRNAKWBRNAKWBRNA
KWBRNAKWBRNAKWBRNAK
WBRNAKWBRNAKWBRNAKW
BRNAKWBRNAKWBRNAKWBR
NAKWBRNAKWBRNAKWBRNA
KWBRNAKWBRNAKWBRNAK
WBRNAKWBRNAKWBRNAKW
BRNAKWBRNAKWBRNAK
WBRNAKWBRNAK
WBRNAK
WBR
Halak a hálóban
videó, 3’42˝
A Pilinszky Halak a hálóban c. vers parafrázisának színteréül egy autómosót választottam. Ez egyfajta fordított akvárium, ahol az ember ül a levegőt és vizet kettéválasztó üveg mögött. Fő célom a képpel való festés és az érzékek megtévesztése, hogy elvonatkoztassunk magától az autómosótól annyira, hogy csak színek és formák maradjanak belőle. A képkivágás hajóablakra hajaz, a legördülő vízcseppek lehetnek akár buborékok is és többször is olyan képeket látunk, mintha ténylegesen a víz alatt lennénk. A neonfények és az elektronikai gépek adta vizuális kép után magától értetődő, hogy a videó zenéjének egy techno mixet készítettem. Felfogható az elején egyfajta purgatóriumként, vagy megtisztulásként is, de a szöveghez hűen bűneinkből nem nyerhetünk feloldozást, így a videó végén mind fogságba esünk a szárító anyagcsíkok rengetegében, vagyis minket is „kifogtak” azzal a bizonyos hálóval. A videó lezárásaként viszont továbbhalad az autó, mintha csak egy álomból ébrednénk fel és talán először konkretizálódik, hogy valójában egy autómosón mentünk keresztül.
Hearing
linóleummetszet, színes papír
A Hearing c. linómetszetem a szinesztézia jelenségre utal, mint pl.: Kandinsky-nál is, hogy halljuk a színeket és a színek által is megelevenedik előttünk egy vizuális kép. Számomra felettébb izgalmasak a több dimenzión keresztül ható alkotások, mikor egy látvány hanggal, vagy esetleg más érzékszervi ingerrel is kiegészül. Ugyanakkor utalhat az odafigyelésre, mások meghallgatására is, mikor figyelmünket a másikra irányítjuk, és nem próbáljuk meg csak a saját hangunkkal leuralni a teret.
Az ajtók záródnak
több videóból és hangból álló virtuális tér
Az alkotásom a középen található videó elindításával működik. Célom volt egy olyan virtuális tér létrehozása, ahol meg tud elevenedni egy (itt például) autentikus audiovizuális bkk élmény. A mozgóképeken a tömegközlekedés ikonikus elemei köszönnek vissza, amelyek minden budapesti számára ismerősek lehetnek, a háttér is egy üléshuzat mintájára készült. A térhez kapcsolódó hangok visszaidézik az utastájékoztatók monoton hangját, illetve egy veszekedés is hallható. A művem címe egyszerre egy mindennapos frázis a tömegközlekedéseken, egyszerre pedig egy olyan kötött szituáció, mikor hirtelen egy élettérbe kerülünk különféle emberekkel és az életükkel, számunkra idegenek beszélgetését hallgatjuk végig és sokszor interakcióba is kell keveredjünk a többi utassal. Így lesz összezárva megannyiféle, különböző szubkultúrába tartozó idegen, ahol a veszekedések, de az udvarias ülőhely átadása alól sem tudunk kibújni.
Extinction of experience - zuglow culture
videó, 1’22˝
Ebben a videomunkában az otthonom, Zugló életvilágát az Extinction of experience jelenség szerint figyeltem meg. Ez az ördögi kör annyit takar, hogy az emberiség és a természet egyre kevesebbszer konfrontálódik, így egyre ritkábban lesz szükségünk magára a természet élményére. A képeken rengeteg szemét látható, a növényzet keveredése a beépített területekkel, különböző építkezések, alakítgatások, amelyek lassan, de észrevétlen betonozzák be a maradék füves területet. A videóm ezzel a dualitással foglalkozik,hogy hogyan tud a mesterséges és organikus környezet megférni egymás mellett? A hangok ambientszerű felvett jelenetek a kerületből: bevásárlások, gépek zaja, szeméttel készített hangok, beszélgetések házvásárlásról, kidobandó szemétről, építkezések, és veszekedések. Ugyanígy megjelenik például a Lime elektromos rollerek, önkiszolgáló kasszák, kapucsengők, vagy a parkoló automaták hangja is. Mi, emberek alakítjuk ki környezetünket, így épültek a kocka házak, így szemetelünk, így beszélgetünk az utcán is. Vajon így szólalna meg Zugló is, ha tudna?
Tarot
akril
A festményem arra a párhuzamra világít rá, hogy egy mű szubjektív értelmezése is hasonló mint a Tarot kártyák olvasata, mindkettő át van szőve fontos ikonológiai szálakkal, amelyek tudat alatt érzésekkel és logikai fonalakkal próbálnak minket megfejtésre vezetni. A kártyák jövendőmondása nagy részben függ a lapokon megjelenő ábráktól, így például lehet, hogy egy kard, víz, vagy csónak motívum is fel tud hozni a tudatalattinkból olyan megoldásokat, amelyeket a felszínről figyelve talán észre sem vennénk. Így jelenik meg egy bensőséges szeánsz.
WBRNAK
word dokumentum, képvers
A WBRNAK a képversek mintájára készült. Az irodalom és képzőművészet metszete többnyire az írás alapú műveknek csak formát kölcsönzött, viszont a számítógépeknek köszönhetően már színeket is tudunk adni a betűknek. A képem a WBRNAK erősen vastagított betűiből áll. Azért ezeket a karaktereket választottam, mert ezek a legtöbb területet lefedő betűk, hogy megfelelően látszódhasson rajtuk a szín. A kép 42x54-es sorokból áll, vagyis 2268 karakter egyenkénti beszínezésével jött ki a saját portrém. Hasonló elven működik, mint a pointillizmus, vagy a pixelek, közelről egy színes szövegnek tűnik, amíg távolról figyelve áll csak össze egy képpé. Próbáltam a képet úgy módosítani, hogy a word kiemelő színeivel különböző színű hátterekkel kombináltam a szöveget. A forma felveti azt a lehetőséget is, hogy egy-egy vers betűinek beszínezésével nem csak tartalmi, de vizuális kiegészítést is kapjon az írás.
Nincs cím
2021, gifek
A négy gifen különböző Magyarországon is megtalálható üzletláncok alapján vázol fel különféle szituációkat. A kapitalizmus végtermékeiként látható a túlzott márkajelzés használat, a fojtogató advertising. Észre sem vesszük, de beleszólnak ruházkodásunkba, környezetünk és az élőlények életterébe, megteremti saját szubkultúráját és kiemeli a generációs különbségeket is, mint például amikor a „banyatankos” idős nő már a CBA-ba megy a piac helyett. A mozgóképek megformálásánál Mondik Noémi és Ricardo Passaporte alkotásaiból inspirálódtam.
Ophelia mineral water
fotók
Az előző alkotásaim után elképzeltem, milyen lenne művészetből brandet csinálni, hasonlóan, mint a Starry night-os táskák és a Klimt The Kiss-es múzeum shopos esernyők. Festményeket, vagy jól ismert, de mégsem Mona Lisa-san túltárgyalt műalkotásokat gondoltam palackba zárni. Így jött az Ophelia mineral water ötlete. Egy üvegben prezentáltam a festmény összetevőit: virágokat, szirmokat, ágacskákat és ruhájának anyagdarabjait öntöttem fel vízzel. Háttérben láthatóak közelebbi fotók, amelyeket Maisie Cousins munkássága inspirált, árnyalataiban is hajaznak az eredeti festményre, mélyebb, sötétebb tónusokat használtam.